Szombati meló: kongresszus élőben
Kedves hallgatók, illetve blogunk olvasói, nem csalás nem ámítás kiszivárogtatjuk a cég riporterének egy teljes napját, bár tanulságot azért ne vonjanak le belőle.
Gondolom szombaton önök közül, csak kevesen kelnek korán, ha nem muszáj. Megvallom ezzel én is vagyok, egy átlagos szombaton. No de most nem átlagos szombat volt, hanem a IX-ik RMDSZ kongresszus szombatja. Tízre ott kell lenni, szóval fél nyolckor ébresztő, hogy nyolckor végre megmozduljak.
Még így is alig sikerül összekapnom magam úgy ahogy, és máris rohannom kell, basszus már fél tíz van, ha nem jön időben a 9-es vagy 24-es el fogok késni. A Billa előtti megállóban nyugodtam meg, csak amikor megláttam Mátis Jenőt, hogy mégiscsak időben vagyok. Zavarni nem zavartam a politikust, mert én se szeretem, ha reggel korán zaklatnak.
A busz szerencsére épp jókor jött, a Diákművelődési ház előtt várakozó küldöttekből és sajtós kollegákból álló tömeg jelezte, jókor vagyok jó helyen.
Negyed óra alatt mindenki elfoglalta a helyét, miközben a színpad két oldalán elhelyezett hatalmas kivetítőn pörögtek a Kolozsvárt bemutató mozgó és vágóképek.
Aztán fölcsendült az Öröm óda. Beletelt néhány másodpercbe amíg felfogtam, hogy Beethoven örökbecsű opusa most épp az unió himnuszaként szólalt meg. Román himnusz, magyar himnusz, székely himnusz, és Hej tulipán, tulipán és végre elkezdődött.
László Attila Kolozsvár alpolgármestere és Markó Béla a szövetség elnökének üdvözlő szavai után a meghívottak végeérhetetlen üdvözlő szavai következtek hat - tíz perces időkeretben. Ezt persze egy politikusnak rendkívül nehéz betartani, csak Traian Băsescu államfő negyedórát beszélt.
Az ismert hazai és magyarországi politikusok sorra szólal meg, csak a neves közéleti személyisegek felsorolása is belekerülne egy szűk negyedórába vagy három bekezdésbe így ettől most eltekintünk.
Szó volt, összefogásról, decentralizációról, cunnamit lehetett volna indítani a méltató szavakból, de a diszkrét beszólásokból is. Ezeket egyszerű eszünkkel, meg se próbáljuk most értelmezni. A lényeg politikailag korrekt és ünnepi volt a hangulat, de érződött az is, egyik másik politikusnál, hogy nehezére esik nem beszólni politikai ellenfelének. Crin Antonescu a liberális párt elnöke például megköszönte Emil Bocnak amiért beszéde után ottmaradt meghallagati a többieket is, miközben a miniszterelnöl már nem volt ott. Általános derültség közepette.
Fél tizenkettő körül felmentem a 3-ik emeleten berendezet sajtóközpontban, ahol kivetítőn követhettem végig a továbbiakat, és elküldhettem Encinek a hangulatjelentést, hála a drótnélküli világhálónak. A kávé erős és finom volt, de szükség is volt rá. A süteményre nem volt különösebb szükség, de ennek ellenére elfogyott. Ritka egy sáska nép vagyunk mi médiaipari szakmunkások gondoltam, de mentségünkre szolgáljon a sütemény is finom volt.
A vérnyomásom a sok kávétól már konstans volt, amikor elkezdődött a Kongresszus érdemi, kevésbé hivatalos és ünnepélyes része. Módosították az alapszabály, a szövetség programját, zárásként bemutatkoztak az EP képviselő jelöltek. Más rendkívüli nem történt, leszámítva a Boliviában kivégzett magyarok megítélése körüli apró vitát, amely a legérdekesebb színfoltja volt a vitáknak.
A kongresszus állófogadással ért véget, aminek mitagadás örültem, mert olyan éhes voltam már, hogy három vendéglő aznapi menüjét feltudtam volna falni. A töltött káposztához és egyéb ínyencségekhez a szervezőknek ezúton is gratulálok.