Nomád ősök
2007. július 31.Meg se hazudtolhatnánk, hogy őseink a nomád népcsoportba tartoztak, ugyanis zsigereinkben a költözés és helyváltoztatás. Ha használhatatlanná válnak a legelők, ha kivágtunk minden fát, ha kitermelmeltünk mindent, akkor tovább állunk. Én eddigi rövidke életem során legalább 20 alkalommal költöztem, és még mindig nem látom a végét. Ugyanis még nem laktam a Mărăşti-ben, a Fellegváron és a Iriszben sem. Most a Györgyfalvi után hatalmas váltás a Monostor, új legelők, új erdők, és új vadászterületek. A mobilitás a lételemem, összecsukható és hordozható minden, még a bútorok is… Lassan viszont már szeretnék megállapodni valahol, nem tudom, más, hogy van ezzel. Minden költözéskor eltűnik valami és előkerül valami új, nem beszélve arról, hogy minimum egy hét, amíg az ember rendet rak. Mna de én már a vége fele tartok, és lassan szoba lesz ebből a helyiségből…ugyanakkor bizakodom, hogy nem egy fél évre jöttem…
János
A következőkben viszont tényleg nem hazugságokról van szó, csak eszembe jutott Marci rengeteg kitalációja a sittes kamionsofőrökről, vagy a holdjáró pékekről… Meglepett visoznt, az , hogy a meglepetés bulin, sikerült átlépnünk azt a határt, amikor Marci akadozva beszélt. Innen már nem kellett semmi bizonygatás, tudtuk, illetve hallottuk , hogy sikerült meglepni azt az embert, akinek mindig volt valami szükséges plussz a tarsolyában, vagy éppen egy finom szenya a nylonzacskóban… illett volna megköszönnöm Marcinak, hogy annyi mindenre megtanított, de ő nem nagyon szereti a szomorkodást, én pedig mikor búcsúzásra öleltem, elkezdtem szimmogni , és jobbnak láttam nem elbőgni magam 3o ember előtt. Szóval Marci tátá… Köszi mindent, s az az igazság, hogy Te voltál minden idők legklasszabb főnöke… Szipp-szipp, hiányzól!