Szeretettel köszöntjük önöket hölgyeim és uraim 2010-ben is. A Paprika Rádió hűséges hallagatói talán már megszokták, blogunkon sem hagyjuk szó nélkül a világ nagyszabású sporteseményeit. A 2008-as labdarúgó Európa - bajnokság és a nyári olimpiát követően, idén a téli sportok legnagyobb ünnepét üli a világ. Szombaton, hajnalban Vancouverben hivatalosan is elkezdődtek XXI téli játékok. A kanadai éjszakában újra fellobbant az olimpia láng. A versenyek javában zajlanak.
Ennek ellenére nem sikerült teljesen elűzni – az olykor emberi elmékben is ravaszul elrejtőző – sötétséget. A grúz szánkós Nodar Kumaritasvili már a megnyitó ünnepséget sem érhette meg. A világ legjobb szánkózói próbálták ki edzésen a világ leggyorsabb pályáját, többen buktak a romániai Violeta Strămăturaru is rövid időre a kórházban kötött ki, grúz sporttársa már nem volt ilyen szerencsés. Sovány vigasz, hogy a csapattársaitól a NOB elnökéig mindenki szépen emlékezett meg róla. Akárhogy csűrjük csavarjuk, emberi mulasztásról van szó, a látványhajhászat hevében a rutinos pályatervező és bizony a szervezők is elfeledkeztek arról, hogy a sportolók is emberek. Ha nemtörődömséget nem is, de mindenképp elővigyázatlanságot takar, a tény hogy egyszerűen elfelejtettek megfelelő bukóteret kialakítani a szánkó és bob pályán. Ahogy 1972-ben a müncheni nyári olimpián az izraeli sportolók elleni terrortámadás, most Kumaritasvili halála árnyékolja be a sport ünnepét.
A nyári játékokkal szemben sem Magyarország sem Románia küldöttsége nem indul vérmes reményekkel a téli olimpián, a pontszerzés is (ez ugye az első hat hely valamelyikének megszerzését jelentené) bravúrnak számítana, egy érem meg egyenesen világra szóló bravúr lenne. Magyarország 16 fős csapattal vágott neki a vancouveri olimpiának, az esetleges kiugró eredményeket, a rövid pályás gyorskorcsolyázóktól és Sebestyén Júlia műkorcsolyázótól remélik a szurkolók, de a szakvezetők is. Hogy ennél lényegesebben több magyar vesz részt az olimpián, az annak is köszönhető, hogy a 28 fős - az utóbbi harminc év legnépesebb táborát – kiküldő romániai küldöttségben több erdélyi magyar is található. Köztük a rövid pályás gyorskorcsolyázó Kristó Katalin, a sífutó György Mónika, az alpesi síző Miklós Edit. A hazai küldöttség a legnagyobb reményeit a női biatlonhoz fűzi, itt ugyanis Ferencz Réka mellett elindul a Románia jelenlegi legeredményesebb téli sportolója – kétségkívül a legnagyobb név a teljes küldöttségből - az egyszeres világkupa győztes, csíkszeredai Tófalvi Éva. A rend kedvéért a téli olimpián, Kolozsvárt nem csak magyar, de román nemzetiségű sportoló sem képviseli.
Sporttörténelmet elsőként Alexandre Bilodeau Sunday a hazaiak versenyzője írt azzal, hogy sí akrobatikában aranyérmet nyert a rendező országnak. Teljesítménye attól rendkívüli, hogy bár Kanada korábban 1976 Montrealban nyári olimpiát, míg 1988-ban Calgaryban téli olimpiát is rendezhetett, eddig egyetlen egyszer sem sikerült hazai környezetben a juharleveles ország sportolóinak bármilyen versenyszámban diadalmaskodniuk.
A nagyszabású sport ünnep, ha gyásszal, félárbocra eresztet zászlóval is tehát elkezdődött. A rendezőkön nem fog múlni, csak a nyitóünnepségre „csekély” negyven millió dollárt költöttek. No és idekívánkozik az is, hogy sport barátsággal csöppet sem vádolható fanatikusok tüntettek Vancouver utcáin, épp emiatt. Persze racionálisan gondolkodva talán igazuk van.
Negyven millió dollárból nyilván sok más hasznos dolgot is lehetne csinálni. De nekünk azért van egy olyan sanda gyanúnk, hogy a világ ilyen nagyszabású rendezvényei épp a túlzásba vitt pragmatizmus, racionalitás, végső soron a hétköznapok egyhangúságának kipihenésére szolgálnak. Első blikkre valóban értelmetlen pazarlásnak tűnik negyven millió dollárt egy nyitóünnepségre költeni. Ugyanakkor elemi emberi igény, az átlagos, a középszerűség meghaladása, az emberi teljesítőképességnek, lehetőségei határainak felfedezése. Talán furcsának hat, de azt kell mondanunk, ilyen irracionális döntésekre éppúgy szükségünk van, mint arra, hogy a hétköznapjainkat a józan ész irányítsa. A kulcs, hogy megtaláljuk a helyes egyensúlyt. Ebben lehet segítségünkre az olimpiai láng, amely ideig – óráig száműzi a sötétséget.

“Hirtelen köszöntött be a tél, …hirtelen tört ránk a tél…” - olvasom több weboldalon illetve az újságban.
Elolvasom mégegyszer.
“Hirtelen…”

Mondjátok meg őszintén mi olyan hirtelen abban, hogy december 16.-án hull a hó?
Miért van az, hogy minden év decemberében forgalmi dugókkal számolunk, a tömegközelekedés egyszerűen lebénul, mert a polgármesteri hivatal ama osztálya amely az utakért felelős, nem volt felkészülve a hirtelen télre.
Miért, mikorra várták?
Megmondom én mi a hirtelen. Amikor június 24.-én ülsz a strandon, kortyolgatod a jéghideg üditőt, nézed, hogy a gyerek milyen ügyesen megtanult úszni, gyönyörködsz a napsütésben, mikor valami kis bigyó beleesik a szemedbe… Nézel körbe, s hát mit ad Isten havazik. Ezt nyugodt lelkiismerettel nevezheti valaki HIRTELEN TÉL-nek. Ebben az esetben abszolút megértem, hogy pánikba esik mindenki, lebénul a forgalom, s azt írja minden újság, hogy hirtelen ránk tört, valósággal az arcunkba mászott a tél.
Nagyon várom már a következő adag meglepődést. Karácsonykor például lehetne olyan cikkeket írni, hogy “…mindenkit nagyon meglepett, hogy amikor 24.-én este benyitott az ajtón a szerettei mosolyogva és ajándékkal fogadták, sőőőt, még egy feldíszített fenyőfa is állt a nappali sarkában…”

Azért én reménykedem… A hirtelen tél kitartásában, abban, hogy szánkózni is lesz lehetőség még ebben az évben, s hogy mosolyogtatok ma is.

Puszi s miegymás.
Enci
U.I….most hirtelen kilépek kávézni. Nagyon meglepődtem.

Ma késő délután 7 órakor a Diákművelődési Ház (magyarul Studház) előtti Béke tér nem mindennapi színtér lesz. 19 óra környékén az arra járó gyalogosok azt tapasztalhatják, hogy több mint 300 ember kirohan az utcára, a térre, és eszeveszettül el kezd táncolni, majd néhány perc elteltével mindenki tovább sétál, mintha semmi nem történt volna. Ami izgalmasabbá teszi az egészet, hogy ez a 300 ember tud táncolni, ráadásul ott leszek én is (István) a tömegben tovább súlyosbítva a helyzetet, amatőr táncosként . (Ezt még leírni is furcsa.) Mindez szigorúan titkos, legalábbis az a része, hogy a Béke téren lesz a fő attrakció, úgyhogy ne mondják el senkinek. Tegnap a vakmerő táncoskedvűeknek Frici vezetésével majdnem sikerült elsajátítani a koreográfiát.

Foto: Rus Adrienn Tímea

Volt itt minden mi szem és rekeszizomnak ingere. Önmagában már csak ez a kis móka is megérte a táncos fáradozást.
Aki úgy gondolja, hogy részese lenne egy ilyen megmozdulásnak, csatlakozhat a nyitott gondolkodású emberfajta táborához. Izgalmas színt csempészni a szürke kolozsvári hétköznapokba, és elűzni a szomorúságot ilyen módon, ha már Négyszögletű kerekerdő nincs a közelünkben. Aki csatlakozna, megteheti ingyen és bérmentve ma Oktober 12-én este hatkor a Studház előtt.

A zenének vége, vasárnap a Tankcsapda és a Prodigy fellépése után az utolsó akkord is lecsengett. Mi ismét itthon vagyunk Kolozsváron és apró nosztalgikus felhanggal, igyekszünk visszatekinteni az ezúttal Coke Live Félsziget néven futó VII. Félsziget Fesztiválra. Ezúttal egyes szám első személyben.

A nulladik nap nagyjából utazással, regisztrációval, sátorhúzással telt el. Délután fél kettő lehetett, mire odaértem a tett helyszínére. Kaptam egy karkötőt és léphettem jelentkezni a sajtóirodára. Aláírtam egy szerződést, amely szerint tudomásul veszem, hogy a sztár zenekarok koncertjein fotózni tilos, majd nyakamban a dögcédulával amelyre rányomtatták a foto, press feliratot a 3 kilométerrel arrébb levő sátortábor felé vettem az irányt.
Sátram legjobb esetben legfeljebb két személyes, így húsz lejből megúszom a sátorhelyet. Na de még előtte kettőkor sajtótájékoztató a VIP sátorban, jelenlét kötelező. Hiába a VIP jelzés a hőség ott is alig elviselhető, de már megszoktuk, hogy ne engedjük, hogy az időjárás befolyásolja a hangulatot a Félszigeten. Megérkezik Gerendai Károly a Sziget Produkciós Iroda ügyvivője. Megtudjuk, hogy idén nemzetközivé növi ki magát a fesztivál, egyharmad részt magyar, egy harmad részt román és egyharmad részt külföldi fellépőkkel. Azt is közlik a szervezők, hogy ezt az arányt tartják követendőnek a következő években is. A közönség negyven százaléka érkezik a Kárpátokon túlról. Székelyföldön arányaiban enyhén lanyhult az Félsziget iránti érdeklődés. Kolozsvár masszívan jelen van.

Meg kéne írni az anyagot, de első mégis, hogy álljon a sátor. A Félsziget gyalog túrának se utolsó, pláne ha az ember csak a tábor végén kap egy sátornyi helyet. Az 1500-as sátorrengeteg már előre jelezte itt bizony hatalmas buli lesz.

Áll már a sátor, gyerünk hírt gyártani a sajtóközpontba, na ott épp nem működnek a számítógépek, de sebaj a szomszédos internet sátor is alkalmas erre a célra. Persze estére megéhezik az ember a szabad levegőn, így nekiindultam felkutatni némi harapnivalót. Az árakból gyorsan kikövetkeztettem, az árusok úgy számoltak, hogy ha a fesztiválozó népségnek telik a 200 lejes heti belépőre, akkor telik többre is.
Az első söröket is csapolják már, a fesztivál zárónapjáig 450 hektoliter folyik le a nemes italból a szomjas ifjúság torkán.

A színpadok környékén is hamar megélénkült az élet, ahogy a zenekarok a húrok közé csaptak. Persze, hogy nem hagyhattuk ki – már lokál patriotizmus okán se – a kolozsvári Knock Out koncertjét. A koncert után elbeszélgetünk a bandával és beismerjük 1-2 sör is fogyott.
Na legközelebb innen folytatjuk.

A Kispál és a Borz együttes fellépése volt a legütősebb buli a magyar zenekarok produkciói közül szombaton a Coke Live Félszigeten. Maga Lovasi András is úgy nyilatkozott, ez volt idei legjobb koncertjük. A koncert előtt sikerül fülön csípni Kispál András gitárost és Diósi D. Ákos billentyűst. A velük való rövid beszélgetést jövő héten olvashatják a Paprika Rádió blogján. Azt már most eláruljuk, hogy Diósi és Kispál is egybehangzóan állította szívesen jönnének még Kolozsvárra, ha hívják őket. És egy új albummal egész biztosan meglepik rajongóikat – tudtuk meg a lehető legbiztosabb forrásból.
A rendezvényt politikusok is látogatták, Kelemen Hunor bejárta a fesztivál területét és még arra is kapható volt, hogy modelt üljön alkalmi karikaturistáknak. A politikus stábja már felkészült az őszi kampányra, Hunor for President feliratú pólóba feszített valamennyi.
Pezsgő élet folyt a Civil sátorban, a Miért sátorban a Texas Hold’em poker bajnokság tartotta izgalomba a résztvevőket…
Na szóval nem unatkozunk. A fesztivál kissé strapás, kissé fárasztó, de azért jó dolog. Vasárnap este a Tankcsapda és a Prodigy fellépései zárják a fesztivált, a részletekkel, érdekességekkel még visszatérünk.

Ismét szeretettel köszöntjük önöket kedves hallgatók és blogunk olvasói. Ezúttal a maros partjáról a VII. Félsziget Fesztivál helyszínéről jelentkezünk. Egyelőre még bírjuk a hőséget, de azért igyekszünk minél kevesebb időt tölteni a napon. A nulladik napon kiderült, sok kolozsvári fiatal tette át átmenetileg a székhelyét a Szamos partjáról a Maros partra. Jelentjük szemmel láthatóan jól szórakoznak. Összefutottunk az önmagát hol Knock Out hol Nóka út-nak hívó kolozsvári zenekar tagjaival, s beszélgettünk is velük egy pohár sör mellett egy jóízűt. Hogy mit is, azt azonnal kiszivárogtatjuk blogunk hasábjain, ha a technika ördöge –amiről nem kívánunk beszélni mert úgyis csak bosszankodnánk – végre békén hagy minket.
No de az apró bosszúságot leszámítva, elmondhatjuk jól erezzük magunkat. Mint sajtóipari szakmunkások sokat nem költünk üdítőre és ásványvízre, mert a Félsziget van olyan kedves és ellát vele bennünket a sajtóközpontban. Ellenben a ha enni is akar az ember, akkor bizony jó mélyen kell a zsebébe nyúlnia, persze csak akkor , ha jól lakni szeretne, nem csak elverni éhségét. E sorok írója alaposan befürdött, amikor az olcsónak tűnő 5 lejes szendvicset rendelte meg, de az fél fogára se volt elég. Igaz 8 lejért már lehet kiadósabb meleg ebédet is vásárolni.
A zenei kínálat viszont tényleg teljes, valamennyi könnyűzenei műfaj kedvelője megkapja az ízlése szerint való napi koncert adagját. Ígérjük jelentkezünk még. Itt a Félszigeten ahol a paprikások is ott vannak, a hangulat egyre fokozódik, de ettől még az a véleményünk, hogy a kánikula mondjon le!

Az utóbbi időben nem fért a fejembe, hogy, mi lelhette a tisztes hallgatoságot, amikor fantasztikus koncertekre kináljuk a lehetőséget mindenkinek, telefonos játék keretén belül, és alig-alig akad valaki, aki félve beleszól a telefon kagylóban. Szerencsére voltak bátrak akik mentették a helyzetet, de igyekeztem utánna járni, hogy vajon a koncertek minőségével lenne baj, merthogy az előadok azok világ klasszisok, az egyszer tuti!!!!
Szóval, autó, irány Debrecen, Főnix csarnok és a Lenny Kravitz koncert. Bízom benne, hogy a fekete pop-rock istent, nem kell bemutatni senkinek, ha mégis, akkor az illető most hagyja abban ennek a bejegyzésnek az olvasását és kattintson ide…
Kellemes volt a meglepetés, amikor a tolongó, üvöltöző, űzérkedő, szotyizós tömeg helyett, szép rendezett sorokban, csendben beszélgetve, kultúrált viselkedési magatartást mutatva, az emberek türelmesen várták, hogy bejussanak a csarnokba. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy tényleg rock koncertre jöttem, vagy pedig valami sakk bajnokság lesz, amiről nem tudok…
Miközben a velem szemközti sorban álló kékszemű szőke, sokat mondó tekintetébe merültem, elméláztam azon, hogy mennyire megismerném gyönyörű lelkének, legmélyebb bugyrait, hirtelen egy határozott válon veregetés térített vissza a valóságba. Egy kétajtós szekrény SECURITY feliratú ingben, Terminátor hangon, kedvesen érdeklődött:
- Kés, gázspray, fegyver??!!
- Háátt….ööööö….csak a Catana-mat hoztam el, de ha nem szabad bevinnem, akkor letámasztom itt az ajtónal - probáltam jópofizni. Rossz ötlet volt….
- Ájjjáá mááá’ kia sorbóóó, jóuu van, oszt arccal a fal felé szétett lábakkal - azzal mire észbe kaptam már fürge férfi kezek le is csekkoltak, hogy tényleg csak vicceltem-e.
Bejutottunk a csarnokba, ott már javában állt a bál, egy helyes kislány és bandája, érdekesen kellemes muzsikával szórakoztatta a begyülemlő tömeget. Mint később kiderült ő az ausztriai ANNA F: volt (akinek érdemes utánna nézni itt! ). Aztán jött a várakozás….
Addig jól le lehetett figyelni a Lenny motyóját, hogy mivel is tolja az öregfiú. Elsőként, ami szembetűnt, hogy a színpadon lévő, összes hangszernek és erősítőnek az utolsó csavarja is, de még a mikrofon és mikrofon állványok is arany stukkóban pompáztak. Bizonyára azért, hogy még véletlenül se tévesszük szem elől a rockstart, ha más nem akkor csillogó miki-állványa verje jól ki a szemünket. Közben meg a roadok a színpadon az utolsó kábelt is centimilliméterre pontosan elhelyezték, hogy tutira ne legyen gixer, sőt majd közvetlenül a kezdés előtt, kijött egy csóka fehér kesztyűben, és illatosított zsebkendővel letörölte Lenny összes mikrofonját, nehogy már a technikus soundcheck utánni, három napos, sörös szájszagát szippantsa mélyre a művész, miközben esetleg egy csordultig szerelmes dalt adna elő (ez azért követendő példa - vannak szomorú tapasztalataim karaoke bulikról - de ennek etikájáról majd máskor…)
Csekély másfél órás várakozás után, kialudtak a fények, és hallottuk, ahogy valaki beüti a négyet, és elkezd dübörögni a wattok ezrein keresztül a jó kis amcsi muzsika. Miután a banda lenyomta az introt, Lenny is kilazázott a mikrofonhoz dal közben a TopGun-os napszemcsijében és elkezdődött a show. A küzdő téren nem csak a hangulat nőtt, hanem az izzadság szaggal keveredett ösztrogén illat is, ugyanis a női rajongókon valami furcsa erő lett úrrá és mind nekitódültak a kordonnak, hogy kizárólag szakmai megjegyzésekkel illessék az előadót, mint például: “Jó a segged Lennyyy!!!!”, “Feka bébit akarok tőled!!!”, “Rám nézett ÁÁÁÁÁHHHHHH!!!!!!!” (pedig le sem vette a szemüvegét…ccccccccccc).
Aztán jöttek a Lennyhez illő sztárallűrök, izzad törölközöket és megkezdett vizes palackokat dobált az első sorokba. Én is ott voltam (a fotózás végett) és egy ilyen törülközőt valahova mellém célzott meg a művész, mire a jobbomon álló temperamentumos fiatal hölgy, finoman megjegyezte: “Hááá, ide vessed mááá’ f……ba, ne legyél g…i!!!!!” Aztán ahogy a törölköző néhány méterre tőlem tömeget ért, élet és halál harc alakult ki amiben én is szereztem egy nyakon rúgást térddel(!), ártatlanul…
Elhangzottak a legnagyobb slágerek: I’ll be waiting, Always on the run, Again, Believe, Fly, away, American woman, Love Revolution és legvégén (nyilván…) az Are you gonna go my way rock etalon. Úgy tűnt, hogy beleadtak mindent a fiúk, mégis maradt egy keserű érzésem, hogy mintha félgőzzel tolták volna az egész bulit. Mondjuk nem csodálom, hiszen egy Lenny Kravitz kaliberű sztárnak, lejönni, koncertezni, ilyen magunkfajta kelet-európai kispolgároknak egyenlő a haknival, és biztos hogy nem fogja 100%-os padlógázzal nyomni a show-t, mint mondjuk Londonban, vagy Hollandiában, vagy Amerikában (ahol többek között bővitett programmal nyomulnak - megtaláltam a playlistet a neten). De még igy is
olyan élményt nyújtanak a koncert látógatóknak és olyan leckét a zenészeknek, ami után mindenki vakargathatja a fejét… Hiába na, amerikai zenét amerikaiak tudnak jól és megfelelő körülmények között, utánozhatatlanul jól játszani. Ha erre vágyunk akkor el kell menni egy ilyen koncertre…És nem volt nagy fáradtság higyjétek el…Mna de beszéljenek a képek is egy kicsit…hátha megjön a kedvetek a köv. Madonna koncertre.

U.I.: Katt a fotokra a nagyitasert!

Fordulóponthoz érkezett jó öreg kontinensünk labdarúgása. Tegnap este óta nincs többé UEFA - kupa helyét az Európa Liga veszi át a következő idénytől. Ez sarkalt minket arra, hogy röviden megemlékezzünk a Bajnokok Ligája árnyékában 2-es számú európai kupasorozatról.

A sportbarátok, különösen a foci szerelmesei számára nem meglepő, hogy az UEFA - kupának is vannak előzményei. A sorozat elődjét Vásár Városok Kupájának hívták és először 1958-ban rendezték meg, akkor a Barcelona nyerte. Ehhez a sorozathoz fűződik a mindmáig egyetlen magyar nemzetközi kupa siker is. 1965-ben a Ferencváros Torinóban győzte le 1-0-ra a Juventust.

Az első UEFA - kupa mérkőzést ezzel az elnevezéssel 1971-be játszották, nem nehéz kiszámolni, a most véget ért kiírás volt a 38-ik. A legelső UEFA - kupát az angol Tottenham nyerte, és tegnap este óta azt is tudjuk, hogy az utolsót az ukrán Sahtar Donyeck.
Bár sokan lesajnálták a sorozatot, számtalan gól gazdag és látványos kupa döntőt játszottak a csapatok. Az utóbbi tíz év terméséből számunkra a 2001-es dortmundi döntő a legemlékezetesebb, amikor az angol Liverpool és a spanyol Alavés hihetetlen drámai fordulatokat hozó mérkőzésen összesen 9 gólt rúgtak és Lineker mondásával ellentétben nem a németek, hanem az angolok győztek. (Bár az igaz, ez csak azért lehet, mert nem is voltak a pályán.)

Bevalljuk egy picit sajnáljuk, hogy megszűnik az UEFA - kupa, valahogy hozzánk nőt egy kicsit. A következő idényben 48 csapat vág neki az előselejtezők után az első ízben megrendezett UEFA Európa Liga csoport körének. Az Európai Labdarúgó Szövetségnek nem titkolt célja a névváltoztatással és a lebonyolítás átszervezésével, a tévés jogdíjakból és a többi reklámszerződésből származó jövedelem növelése. Elvileg rangban is nyer így az UEFA - kupa utódja.

Egyelőre korai lenne ítéletet alkotni, viszont jelen állás szerint úgy nézz ki a Kolozsvári CFR-nek is ez a sorozat jut, hacsak valami csoda folytán nem sikerül a kincses város csapatának megcsípnie a BL-t érő 2-ik helyet. Mi is szívesebben néznénk bajnokok ligája mérkőzést Kolozsváron, de ha csak az Európa Liga szereplés jön össze , akkor se fogunk elkeseredni.

Száz szónak is egy a vége (milyen jók ezek a közhelyek, ha már az embernek nem jut eszébe semmi) az UEFA - kupának búcsút intünk, Európa Liga üdv a fedélzeten!

Kedves hallgatók, illetve blogunk olvasói, nem csalás nem ámítás kiszivárogtatjuk a cég riporterének egy teljes napját, bár tanulságot azért ne vonjanak le belőle.
Gondolom szombaton önök közül, csak kevesen kelnek korán, ha nem muszáj. Megvallom ezzel én is vagyok, egy átlagos szombaton. No de most nem átlagos szombat volt, hanem a IX-ik RMDSZ kongresszus szombatja. Tízre ott kell lenni, szóval fél nyolckor ébresztő, hogy nyolckor végre megmozduljak.

Még így is alig sikerül összekapnom magam úgy ahogy, és máris rohannom kell, basszus már fél tíz van, ha nem jön időben a 9-es vagy 24-es el fogok késni. A Billa előtti megállóban nyugodtam meg, csak amikor megláttam Mátis Jenőt, hogy mégiscsak időben vagyok. Zavarni nem zavartam a politikust, mert én se szeretem, ha reggel korán zaklatnak.

A busz szerencsére épp jókor jött, a Diákművelődési ház előtt várakozó küldöttekből és sajtós kollegákból álló tömeg jelezte, jókor vagyok jó helyen.
Negyed óra alatt mindenki elfoglalta a helyét, miközben a színpad két oldalán elhelyezett hatalmas kivetítőn pörögtek a Kolozsvárt bemutató mozgó és vágóképek.
Aztán fölcsendült az Öröm óda. Beletelt néhány másodpercbe amíg felfogtam, hogy Beethoven örökbecsű opusa most épp az unió himnuszaként szólalt meg. Román himnusz, magyar himnusz, székely himnusz, és Hej tulipán, tulipán és végre elkezdődött.
László Attila Kolozsvár alpolgármestere és Markó Béla a szövetség elnökének üdvözlő szavai után a meghívottak végeérhetetlen üdvözlő szavai következtek hat - tíz perces időkeretben. Ezt persze egy politikusnak rendkívül nehéz betartani, csak Traian Băsescu államfő negyedórát beszélt.
Az ismert hazai és magyarországi politikusok sorra szólal meg, csak a neves közéleti személyisegek felsorolása is belekerülne egy szűk negyedórába vagy három bekezdésbe így ettől most eltekintünk.
Szó volt, összefogásról, decentralizációról, cunnamit lehetett volna indítani a méltató szavakból, de a diszkrét beszólásokból is. Ezeket egyszerű eszünkkel, meg se próbáljuk most értelmezni. A lényeg politikailag korrekt és ünnepi volt a hangulat, de érződött az is, egyik másik politikusnál, hogy nehezére esik nem beszólni politikai ellenfelének. Crin Antonescu a liberális párt elnöke például megköszönte Emil Bocnak amiért beszéde után ottmaradt meghallagati a többieket is, miközben a miniszterelnöl már nem volt ott. Általános derültség közepette.

Fél tizenkettő körül felmentem a 3-ik emeleten berendezet sajtóközpontban, ahol kivetítőn követhettem végig a továbbiakat, és elküldhettem Encinek a hangulatjelentést, hála a drótnélküli világhálónak. A kávé erős és finom volt, de szükség is volt rá. A süteményre nem volt különösebb szükség, de ennek ellenére elfogyott. Ritka egy sáska nép vagyunk mi médiaipari szakmunkások gondoltam, de mentségünkre szolgáljon a sütemény is finom volt.

A vérnyomásom a sok kávétól már konstans volt, amikor elkezdődött a Kongresszus érdemi, kevésbé hivatalos és ünnepélyes része. Módosították az alapszabály, a szövetség programját, zárásként bemutatkoztak az EP képviselő jelöltek. Más rendkívüli nem történt, leszámítva a Boliviában kivégzett magyarok megítélése körüli apró vitát, amely a legérdekesebb színfoltja volt a vitáknak.

A kongresszus állófogadással ért véget, aminek mitagadás örültem, mert olyan éhes voltam már, hogy három vendéglő aznapi menüjét feltudtam volna falni. A töltött káposztához és egyéb ínyencségekhez a szervezőknek ezúton is gratulálok.

Jöttünk biza, újra itt,hogy olvasható formában is örülhessetek nekünk, mi meg nektek, mert lesznek hozzászólások ebben biztos vagyok. Miért is írom ezeket… Hmmm… Hoztunk fényképeket. Eddig soha nem látott felvételeket közlünk, nosztalgiázunk, és mosolygunk. Mosolyogjatok Velünk!:)

Na? Megvolt a nagy mosoly? Rendben , akkor nézzük mi is van a meglepetések listáján.
Emlékeztek 2009 március 9. napjára? Hatalmas bulit csaptunk az Irish and Music Pub-ban a hölgyek tiszteletére. Virágözöntől zenetengerig minden volt ami szem , szájnak és fülnek ingere… Akkor jöjjön a nagy KUKK!

Ilyen egy igazi nagy csapat , tudjátok , mint amilyenről a dal is szól:)

…és így buliznak a csajok:

Pillanatkép Rólatok:)

Húúúúha!!!!

A srácnak köszi a tíz perc folyamatos nevetésért, üzenjük, hogy a csapat elismerését már elnyerte ezzel az arccal Most pedig Kukk a produkciók közé is…

I just wanna feel…

Elcsodálkoztunk…

Bevadultunk… Grrrr!!!!!

Meghatódtunk…

Vagányan, és lazán…

Bon Jovi look a like…

Nos?:) Tetszett? Nekünk nagyon! Hamarosan újra hallunk-olvasunk egymásról, úgyhogy nyugodtan tartsátok rajtunk a szemetek!

Puszi.

Enci